Czeglédi-Kovács István

Kovács család

Címkék:

A jó sáfársághoz vezető út

Épülés az Úrban, avagy „hány lépés” a Jó Sáfárhoz vezető út?
Megtérés, beágyazódás, sáfárság…

Úgy kezdeném, hogy rendkívül szerencsés ember vagyok, mert már három Sáfárság konferencián vehettem részt!
Ott lehettünk hitvesemmel együtt az első, majd a második Autonómos „Sáfárképző” összejövetelen, valamint a tavalyi balatonszemesi felekezetek közötti Országos Sáfársági Konferencián. Bár elsőre úgy tűnhet, hogy olyan nehézfejű vagyok, hogy háromszor kell valamit meghallgatnom, hogy egyszer megértsem (lehet esetleg ebben is valami), de én azt tapasztaltam, hogy bár háromszor hallgattam meg tartalmilag nagyjából ugyanazt, valószínűleg még máskor is el fogok menni. Mégpedig azért, mert minden alkalommal újabb és újabb dolgok, igei részek lettek sokkal világosabbak, aprópénzre válthatóak. Minden alkalommal igen sok új élménnyel, tapasztalással, (a személyes példázatok hétköznapi, gyakorlatias példáin keresztül, valamint a kiscsoportos beszélgetések tüzes sokszínűségén át) nagyobb bölcsességgel távoztunk, és volt mit a következő hetekben feldolgozni, forgatni, értelmezni!

Korábban is sokat forgattam magamban jó néhány ide vonatkozó igét! Mindig feszített, hogy a korábban máshol hallott tanításokban, amelyek a bővölködéssel, sáfársággal foglalkoztak, mindig a pénz került a központi helyre. A saját életem még világi fejjel sem a pénz körül forgott. Általában mindenkinek segítettem, amiben csak tudtam (néha még abban is, amiben nem tudtam), ráadásul a munkámat, lakberendező vagyok, egyfajta küldetéstudattal éltem meg. Az embereknek legyen szép otthonuk, és én ebben tudtam segíteni! A segítségért viszont az ember nem nagyon szokott pénzt kérni, így aztán elég fura helyzetben voltam. Az egész kérdést tovább bonyolította, hogy bár markáns világi voltam, pontosan tudtam, amit tudok, látok, (amit tehetségnek mondanak) az nem magamtól van, azt kaptam az Istentől, tehát az is ajándék, én meg csak használom. A „Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen” mondattal pedig tele volt a hócipőm!

A Bibliámban egy csomó más, számomra is fontos értéket találtam. Ugyanakkor persze a hétköznapi élethez kell a pénz, nem is kevés, ráadásul még nekem is?!

De mi van akkor a szegényasszony fillérjével, és hogy van ez az elásott talentummal? Az apostolok miért nem gyaloghintón közlekedtek, és depláne miért azt mondja Péter „ezüstöm, aranyam nincs nékem, …” putty! Talán Ő rossz sáfár volt? Kérdés, kérdés, kérdés.

Mint mindig most is a saját készülékemben kerestem a hibát, de választ nem csak újabb ellentmondásokat találtam, ha ütköztettem a megélt életem, és „aki a kevesen hű…” igét, de hogy kell Istennek tetsző módon, a kevésen hűnek lenni??? Pedig már több tanítást is hallottam ebben a tárgykörben.

Ha téged is foglalkoztatnak eme kérdések, jó szívvel ajánlom a Sáfársági összejöveteleket!

Nem állítom, hogy konkrétan, mindenre azonnal megkapod a választ, de azt állíthatom, hogy ha nyitott szívvel, és kereső elmével leszel jelen, nem tudsz úgy eljönni, mint ahogy odamész.

Ha érdekel, mindezek alátámasztására leírom a saját, és családom bizonyságát.

Czeglédi-Kovács István vagyok, tíz éve keresztény. Eme egyszerű állítás mögött, egy Kovács Istvánnak anyakönyvezett és hivatalosan ma is így regisztrált (az „előnév” csak megkülönböztető jelző) személy lapul, akit a gyülekezetben általában C. Kovácsként szoktak említeni. Ha én már nem is, remélem a Teremtő tudja hogy hívnak, hisz a nevemen szólított!
Hitvesem Kegye Krisztina, akit dekoratőr- és lakberendező tanítványként ismertem meg, és hiszem hogy az Úr akaratából, házasság lett a barátságból. Ő evangélikus családi háttérből jött, és a nagymama tanítása alapján egy rettentő, félelmetes Istent ismert meg. Hat éve született újjá, azóta az ő élete is teljesen megváltozott. Megtapasztalta, milyen az élő hit. Átrendeződtek a fontossági sorrendek az életében, és már nem küzd azzal, hogy bebizonyítsa, ő is ér valamit. Együtt dolgozunk lakberendezőként, ezen kívül én még tanítom is a szakmát.

Négy gyermekem, Kovács Paula Emma 20, Olívia Sára 16, Artúr Barnabás 14 éves, akik mindnyájan fantasztikus szeretettel és örömmel fogadták be az új családtagokat. Az Úr kegyelméből talán nem sérültek nagyon a válás nehéz helyzetében, amikor apjuk sajnos csak kéthetente van. Hitvesem kisfia, Habarits Marcell, 12 éves. Paula és Artúr már megtértek és jó reménységünk van abban, hogy az elvetett mag kicsírázik és jó gyümölcsöket terem.

Marcell fiunkkal élünk együtt, aki koraszülött volt, több egészségügyi és szellemi természetű problémával. Nagy tisztesség számomra, hogy rám bízta ezt a kis embert, jócskán edződünk mindketten, egymás által. Ahogy a mi életünkben, a megtéréssel rengeteg változás, gyógyulás következett, mikor őérte először imádkoztak 6-évesen, még olyan volt, mint egy kisbaba, nem igen reagált a külvilág dolgaira. A kézrátételkor betöltötte a Szentszellem, és azóta folyamatosan halad előre az élet minden területén. Az orvosok azt mondták, aki 6-éves koráig nem kezd el beszélni, az már nem is fog. Marci most 2. osztályos, és fokozatosan éri utol testileg és szellemileg korosztályát, egyébként az Oázis alapítvány támogatottja.

Édesanyám, akit a gyülekezetben unokái elnevezése alapján leginkább Mamóka néven ismernek, már szintén tett bizonyságot csodálatos gyógyulásáról, amikor az orvosok kezdtek lemondani róla, de a gyülekezet közös imája pillanatában visszajött az életbe.

Hogy is kezdődött?

Barátom Orsovai Dezső, hét évig evangelizált nekem. Igen keménnyakú voltam, de állandóan faggattam a gyülekezetről, az Úrról, és ő hűségesen válaszolt (ezúton is köszönet a kitartásáért). Szakmai életemben, és a világban kimondottan sikeresnek mondhattam magam, csak a házasságom hevert romokban. Egyszer eljött a nap, mikor éppen mélyponton voltam és barátom lelkileg támogatott, egy sörözőben. Akkor és ott megnyílt az ég, és elláttam a mennyig az Atya pedig rám mosolygott. Még azon a héten elmentem vele a gyülibe, bár ehhez a depresszión keresztül vezetett az út, és aznap megvallottam Jézust, szabadítómnak, gyógyítómnak. És így is történt! Voltak olyan problémáim, melyeket csak hónapok múlva vettem észre, hogy elmúltak, de ezt ti is tudjátok, hogy így működik! A házasságom sajna nem az én terveim szerint alakult, mert exem végül kiebrudalt teljesen, de az Úr ezt is kipótolta, és bár nekem eszem ágában sem volt új családot alapítani, adott hozzám illő párt, mert az Ő kegyelme valóban végtelen.

Összefoglalva, eddig három kiemelkedő sarokponton nyugszik a keresztény életem.

1. Megtérés, Újjászületés (Lubickolás a „hazatalálás” örömében, Szabad lettem!!!)

  • Megismertem igazságosságát. Első közösségben töltött napomon erről szólt a tanítás. Nekem ezzel sok problémám volt, mert én világiként is gyűlöltem a hazugságot, s szerettem az igazságot. Ezért futottam Hozzá, és megismertem Jézust, és az Ő Szellemét!
  • Megtapasztaltam nagyságát. Tapintható közelségbe került az Ő munkája, valóságossá vált teremtő ereje, ajándékait élvezettel fogadtam, szellemi és gyakorlati szinten is. (pl. a sokszor elmesélt „ajándék” autóm)
  • Élveztem a benne lakozás örömét. Az első szeretet tüzével fürdőztem ebben a csodálatos örömben, és lelkesen hirdettem nevét.

2. Az Autonóm Gyülekezetben (Kősziklára álltam, Igét tanulmányoztam)

  • Megélhettem végtelen kegyelmét. Megtapasztalhattam, Ő másképpen néz rám, mint én saját magamra, és a súlyos bukdácsolások közepette is velem van, nem hagy el.
  • A szabad akarat és hűség harmóniáját. Megtanított rá, hogy van saját döntésem, és csak rajtam múlik, melyik utat választom, ezért életem legnehezebb szakaszában, (mikor egyedül maradtam) ¾ évig nagyjából remetei életet élve, „csak az Ő igéjén” táplálkoztam.
  • Szeretete végtelen nagyságát. Bemutatta, hogy nála nincs lehetetlen, és ebből a helyzetből is jobbat tud kihozni, és megadta jelenlegi családomat, és a munkámban is kihozott a gödörből, ahol szintén a hozzám közel állók „szúrtak hátba” és csaltak meg többszörösen.

3. „Jó sáfár” lettem (Kezdtem elhagyni a gyermekhez illő dolgokat, Növekedtem Krisztusban, Megtaláltam a szolgálatomat)

  • A kapott ajándékok helyén való kezelése. Tanulom, és igyekszem gyakorolni, miként sáfárkodjak, a nekem adatott talentumokkal. Sikerült a saját szakterületemen az Úr, és a gyülekezet munkájában megtalálni a helyem.
  • Vajon a disznók közé vethetjük-e? Sokan visszaéltek jóhiszeműségemmel,(segítettem fűnek, fának) többen az én hátamon futottak be a célba(?), ezért is változtattam nevet 42 éves fejjel. Sajnos még olyan is előfordult, hogy felvettem keresztény testvért alkalmazottnak, a tervezőirodámba, és a legkevesebb ha azt mondom nem hálálta meg! Ma is szívesen segítek, de mérlegelek.
  • Az aratást is tanulni kell! Remélem végre nem csak vetni fogok, hanem kezdek aratni is.
  • Többek között megtanultam, ha nem kérem el, a tisztességesen az engem megillető
  • részt, nem csak magamat, és a családomat rövidítem meg, de az Úr munkáját is.
  • Eredmények, gyümölcsök:
  • Átértékelődött a sikerről, csillogásról alkotott képem. Az élet e területeiről visszahúzódtam, mert sokkal fontosabb lett a családom, valamint a mennyei kincsek gyűjtése.
  • Megtapasztaltam és tapasztalom, minden nap, hogy ne aggodalmaskodjatok…, és milyen ha mindennap mégis ott a manna.
  • Hitvesemmel együtt dolgozom, mégse unjuk meg egymást, a súrlódásokat pedig képesek vagyunk kezelni.
  • Élvezzük mind a négy gyermekünk szeretetét is, pedig bizony voltak sokkal rosszabb napok is!
  • Neveljük Marci fiunkat, és gyönyörködhetünk abban, hogy az Úr hogyan állítja helyre. Nemcsak természetfeletti módon, de kirendelte a jó tanácsosokat, és a megfelelő szakembereket is.
  • A visszaesés után leszoktam a dohányzásról.
  • A sok „baráti” visszaélés után olyan új barátokat adott az Úr, akik még kérés nélkül is szívesen segítenek. Ők ismerik az igét, hogy egymás terheit hordozzuk.
  • Konkrétan a Sáfárság konferencia hatására:
  • Sikerült törleszteni azt az adósságot, melyet egy nem elég alaposan meghozott döntés, lakásvásárlás, és hitel reményében hoztunk össze. Sajnos egy magát kereszténynek mondott lakásmaffiába futottunk, legyetek óvatosak. Jó hír, nem a mi gyülekezetünkből voltak.
  • Felmondtuk, mindösszesen három életbiztosításunkat, és az ebből visszaszerzett pénz, ill., hogy további részleteket nem kellett törleszteni, éppen elég volt az ellopott pénz pótlására, sőt egy pindurka tartalék is képződött.
  • A vetésen túl, ami jó dolog és most is örömmel gyakorlom, kezdem megtanulni az aratás törvényét is.
  • Megtanultam, (és igyekszem ebben is hűséges maradni) a munkám értékét elkérni, kialakítottunk három különböző díjtáblázatot, általános, visszatérő ügyfél, ill. testvérek számára.
  • Már háromszor fordult elő az utóbbi két évben, hogy a megrendelőtől több pénzt kaptam a munkámért, mint amennyit kértem, annyira meg volt elégedve.
  • Tudatosabb lettem, igyekszem mindent az igével megmérni.
  • Megtaláltam Krisztus testében elfoglalt helyem, rendben van az identitástudatom. Ráadásul a nekem adatott mérték szerinti tehetségemet, az Úr munkájában is tudom hasznosítani, így több kerülő után végre megtaláltam a szolgálatomat is.

Keresztény életemben is voltak komoly nehézségek, bukdácsolások, kísértések, próbák, (sőt jelenleg is „küzdünk” lakásproblémánkkal. Az Úr humora, hogy lakberendezőként nekem lakásom nincs, de hiszem, mire olvassátok, megoldódik), de nem rendültem meg, sőt csak hálát tudok ezekért adni, azért hogy megálltam ezekben, és a kicsin és a másén hűek tudtunk maradni és az Úr mindig jobbat hozott ki a belőle!

Bár bőven van még épülni valóm, de tudom merre, és kivel megyek.

Hálaadás, és köszönet a gyülekezet presbitériumának, vezetőinek, és Krisztus teste minden tagjának, hogy itt lehetek, ebben az Isten igéjét kereső gyülekezetben, ahol nem csak egy természetfeletti családnak lehetek tagja, hanem természetes szinten is, mára valódi közösséggé váltunk, mi több, igazi barátokra leltem.